„…mert kell egy csapat…”

Emlékezünk Okváth János testnevelő tanárra – edzőre – sportvezetőre.

A Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium 1971-ben ünnepelte 350 éves fennállását – mi ekkor voltunk elsősök. Ebben az évben fiatal, agilis testnevelő tanár érkezett a gimnáziumba – Okváth János. Aki tevékenységét azzal kezdte, hogy az udvaron lévő salakos kézilabda pályát felújította az ifjúság segítségével. Ez volt az alapfeltétele annak a fantasztikus sportéletnek – ami akkoriban a gimnáziumban volt.

A „Tanár Úr” – mi csak így hívtuk – hihetetlen érzelmi átéléssel végezte munkáját – sorra alakította csapatait elsősorban kézilabdázásban, és labdarúgásban. Azt, akit kiválasztott attól a maximális hozzáállást várta el minden pillanatban, amit a pályán töltött. „…semmi ember vagy fiam…” – hangzott a híressé vált mondása. S bevallom én is kaptam Tőle ilyen megjegyzést – miután kicselezett az ellenfél támadója. Elmondhatom ez soha többé nem fordult elő – Okváth Tanár Úr hihetetlen mértékben tudta motiválni játékosait – ez volt a sport csapatai sikereinek egyik fő titka.

Nagypályás labdarúgó csapatunk 1974-ben ért a csúcsra – akkorra alakult ki több generációból egy igen jó csapat. Sorra vertük a megyében a középiskolák csapatait. Majd 1974. december 02-án Debrecenben a „csúcsra” értünk – egy hideg, fagyos, havas időben lejátszott mérkőzésen megnyertük a megyei középiskolás nagypályás labdarúgó bajnokságot, s bejutottunk az országos döntőbe.

Okváth Tanár Úr mérhetetlenül boldog volt, s az egész csapatunkat a saját költségén megvacsoráztatta. De ez csak az egyik epizód volt a Tanár Úr negyedszázados munkájából – hiszen tucatszor jutatta el a hajdúböszörményi gimnázium sport csapatait az országos bajnokságok döntőibe.

Néhány évvel ezelőtt meglátogatott engem – s amikor találkoztunk kiderült, hihetetlen mértékben büszke volt tanítványaira – akik most is megállják helyüket, a sport, az oktatás, és az élet minden területén. Az is kiderült, hogy milyen örömmel jött vissza oda – ahol nagyon szeretett tanítani.

Az egyik tanár barátom írta nemrég, hogy „Okváth-Tanár Úr jelenség volt a gimnáziumban” – a mai kollégáknak róla mesélni lehetetlen, hisz nincsen annyi idő…

Jellegzetes alakját, híressé vált mondásait, mosolyát, és „ars poeticáját” hagyta ránk – ami talán így fogalmazható meg:

„a sport megtanít győzni – vagy veszíteni, tehát a sport mindenre megtanít, amire az életben szükséged van”!

 

Kacsó Márton